A Lívia Virtuális Iroda születése
A kezdetek
Miután a magánéletemben óriási fordulat állt be: új helyre költöztem - új város, új lakás (nekem új), távol a munkahelyemtől (napi két óra autózás) - egyre jobban éreztem, hogy a munka területén is váltanom kell.
Alkalmazottként dolgoztam egy a területén piacvezető cég beszerzési osztályán. A munkámat szerettem, mert változatos és sokrétű volt, megkívánta az együttműködést a cég minden területével, illetve a külső partnerekkel. De a munka és a magánélet között a mérleg túlzottan a munka irányába billent. A kezdődő kiégés miatt döntöttem a váltás mellett. Elkezdtem új munkahelyet keresni a Covid-helyzet által nehezített pályán.
A vágyott munkahellyel nem találtunk egymásra, de ráébredtem, hogy azt a munkát, amit szeretek és amihez értek, azt itthon a saját eszközeimen is el tudnom végezni.
Miért döntöttem úgy, hogy virtuális asszisztens és vállalkozó leszek?
Azt tehát már tudtam, hogy a munkahelyemtől több mint 16 év után megválok, de óriási dilemma volt, hogy alkalmazottként szeretnék-e tovább dolgozni, vagy egy csukafejessel beleugrok a vállalkozói létbe.
A barátom hívta fel a figyelmemet arra, hogy lehetnék online asszisztens. (Innen is köszönöm neki!)
A reakcióim: Én? Na nem! ... Miért nem? ... Miért igen? ... Miért ne! Igen? Igen!
Nehéz döntés.
Körbejártam a témát egyre kisebb koncentrikus körökben. Gyűjtöttem az információt nagy erőkkel.
Csak néhány érv pro és kontra:
Alkalmazottként:
- Megmarad a viszonylagos biztonság.
- Tudom, hogy mennyi a havi fizetésem.
- Tudom, hogy mettől meddig kell dolgoznom.
- A döntések felelőssége nem rám hárul.
- Ha becsülettel végzem a munkám, remélhetem, hogy munkahelyemen megbecsülnek és tartósan megmaradhatok.
- Mindenben másoknak kell megfelelnem.
- A biztonságom másoktól függ, csak látszólagos.
Ha vállalkozó vagyok:
- Magamnak kell önmagam számára a biztonságot megteremtenem.
- Nekem kell kielégítenem az igényemet az anyagi biztonságra, a függetlenségre, a folyamatos fejlődésre.
- Nekem kell megteremtenem a munkám feltételeit.
- A döntéseim felelőssége csakis rám hárul.
- Nekem kell munkát szereznem, amiből mindezt biztosíthatom.
- Nem mások mondják meg, hogy milyen munkát végezzek és mikor.
- Független és szabad vagyok.
- Továbbra is tehetem, ami eddig is a munkám lényege volt: mások munkáját, eredményességét segítem.
A mellette érvek voltak többségben.
Mi segített még a döntésben?
- A barátok és ismerősök példája.
- A neten keresett információk.
- A barátok és ismerősök bíztatása, támogatása.
- Olyan emberektől is kaptam megerősítést, akiktől nem is számítottam rá.
Egy volt gimnáziumi osztálytársam írta nekem:
"Az életben a váltáshoz kell a legnagyobb bátorság. Sokan akkor váltanak csak, amikor az újtól való félelmük kisebb lesz, mint a régi iránt érzett utálat." /Molnár József/
A barátom, aki irányba fordított, azt írta a könyvében:
" Ha meg sem próbálod, nem fog sikerülni. "
/Vittinger László/
Így hát vettem egy nagy levegőt és belevágtam.